Hanga Ádám naplója (vol. 37)

A Barcelona ellen játszottuk a kettővel ezelőtti bajnoki mérkőzésünket még a 2011-es esztendő utolsó fordulójában, ahol egy egész jó meccset sikerült játszani a hozzánk elég közel székelő óriásklub otthonában. Mint mindegyik mérkőzésünkre, itt is úgy mentünk ki a parkettre, hogy szeretnénk nyerni és úgy gondolom, hogy most sokkal jobban kezdtük a találkozót, mint a legutóbbi összecsapásainkat. Nem feltartott kézzel mentünk ki a pályára, kellemes meglepetést tudtunk okozni, az első félidő elég szoros volt. Annak ellenére is tartottuk magunkat, hogy a kezdőirányítónk, aki a csapatszervezést oldaná meg, sajnos már az első percben lesérült. A gondokat tetézte, hogy a második számú egyesünk pedig 3 faulttal kénytelen volt a kispadra ülni, úgyhogy Roman Montanez-el mi ketten voltunk az irányítók a derbi hátralévő részében.

Azt gondolom, hogy egy nagyon jó útra tértünk rá, sokkal szebben mentek a passzaink, mint a korábbi fordulókban. Az egy dolog, hogy kimaradtak most is üres dobásaink, de ha minden tökéletesen ment volna, akkor mi lennénk a „Barcelona” és nem pedig egy kisebb csapat. A lényeg, hogy végre feljavult a teljesítményünk ahhoz képest, amit az utóbbi időszakban mutattunk. A jó labdajáratásnak köszönhetően megtaláltuk a réseket, továbbá a védekezésünk sem

Bővebben...